Igen, a cím alapján akár lehetne ez egy új lakodalmas rock együttes, de ahelyett hogy elmerülnénk a hejjehujja ricsadalomban, inkább bemutatom Bécs egy másik arcát, ha már a múzeumokat és kötelezőket végigjártátok és tovább jutottatok mint a Shopping City Süd.

  Összesen 3 órányi vonat út után a Railjet a belvárosban tesz le. Ha máshonnan, repülővel érkeztek, akkor a reptéri expressz a legjobb választás. Az autót szerintem nyugodtan otthon lehet hagyni, legalább nem kell parkolóhelyet vadászni és fizetni.

Bécs már évek óta a legélhetőbb városok listájának az élén szerepel, köszönhetően az egészségügyi ellátásnak, a család barát rendszernek és kedvezményeknek, a tiszta utcáknak és az oktatási rendszernek.

Kedves barátnőm, aki már lassan egy évtizede él ott és nevel gyereket, egyedül arra panaszkodik, hogy néha unalmas a város, szórakozási lehetőségekben még lenne hova fejlődnie, amikor Ő a férjével és barátaikkal szeretnének kikapcsolódni. Ebben biztosan megoszlanak a vélemények, mert London után én mindig élvezem az összeszedettebb, nyugisabb napokat.

Bécs utcáin és parkjaiban sétálni már eleve jó program de ha kicsit kijjebb merészkedünk, akkor az Alte Donau mellett hangulatos éttermeket és bisztrókat találni, amiket a bárki számára elérhető és bérelhető elektromos csónakokkal is meg lehet közelíteni vagy körbe sétálva, ha már vége a csónakázó szezonnak. Látszik, hogy jó környék és sokan a helyiek közül szívesen költöznének erre a részre, de az árak mellett az elérhető házak és apartmanok száma is megnehezíti a otthonra találást. A belváros könnyen és gyorsan megközelíthető tömegközlekedéssel és ki ne akarna kertet, aminek a végén az "Öreg Duna" és egy saját kis móló várja, hogy egy hosszú munkanap után kieressze a gőzt.

Télen és nyáron nyitva az egymással szemközti oldalon lévő Bootshaus és Zur Alten Kaisermühle. Mindkettő hangulatos és ebédre, vacsorára vagy akár csak iszogatni is jó választás. A tradícionális osztrák ételek mellett más opciót is kínál, gyerkőcöknek is van külön menü. Innen vissza a belvárosba összesen 15-20 perc metróval. 

Mi, csajok a barátnőmnél laktunk és természetesen ki akartunk hozni mindent amit lehet a hosszú hétvégéből, ha már a gyerek is a nagyszülőknél landolt és a férjeink/pasijaink is jó pár száz/ezer kilóméterre voltak.

Úgyhogy rávettük magunkat egy kora reggeli kelésre, hogy azután vonattal, még délelőtt megérkezzünk Wachauba.

Wachau régió, kb. másfél órányi vonatozásra van (egy átszállással) Bécstől és az UNESCO világörökség része. Mi a táj és a borkóstolás miatt választottuk, vagy talán inkább fordítva. Pici kis városokból és falvakból áll a Duna mentén. Hajóval pedig könnyen eljutunk A-ból B-be. Dürnsteinben foglaltunk szállást és ugyan az 5 csillagos szuper kastélyszállók nagyon kecsegtetőek, de cseppet túlzásnak éreztük lemeríteni a bankkártyáinkat 2 nap kedvéért, "szabadság" ide vagy oda. Szerencsére akadnak szép és tágas vendégházak és apartmanok a hotel szobaáraknak a töredékéért. A miénkhez még egy szép terasz is tartozott, ahol a kültéri szaunát is lehet használni.

Szó ami szó, mi inkább mással csaptuk agyon az időnket. Kirándultunk egyet Spitzbe, ahol egy privát borkóstoláson kipróbáltuk egy kis családi borászat kínálatát. Nem, egyiket sem köptük ki, igazi pazarlás lett volna. A régió a fehér borairól ismert, szóval aki a vöröshöz ragaszkodik, az nagy valószínűséggel csalódni fog a kínálatban. Lévén apa és fia viszik az üzletet és mindent maguk csinálnak, büszkén (joggal) végigvezettek bennünket a külön fázisokon egészen a palackozásig és címkézésig. A túra angolul és németül elérhető.

Kissé pityókásan és vidáman ballagtunk a dombról lefelé, vissza a hajó kikötőhöz. Azután lavíroztunk a szállásunkra és onnan vacsorázni, ami addigra már nagyon ránk fért. Több remek étterem is van, mindenféle árkategóriában. Mint például ez. 

Azzal számolni kell, hogy ez nem a mediterrán régió, szóval a vacsora idő 7 körül már beindul és nagyjából este 10-ig tart. Utána még be lehet ülni egy-két pohár borra valahova, de éjszakai dajdajozásra itt senki ne számítson. Erre jó a hotel bárja és a mi kis teraszunk.

Ha beüt a másnap reggel és nincs reggeli az árban, vagy nincs kedve az embernek a konyhában tüsténkedni indulás előtt, akkor van egy helyes kis kávézó friss pékáruval és tojásos reggeli opciókkal. A bécsi zsemléjük kifejezetten finom volt és még meleg mikor az asztalunkra került. Egy dolgot viszont ezen a ponton meg kell jegyeznem. A fizetés Ausztriában elég körülményes. A készpénzzel jár az ember a legjobban, de ha mint én nem akar egy köteg Euróval lófrálni és inkább kártyával fizetne, akkor a Visa es Mastercard hitelkártyának minősül és sok helyen nem fogadják el, vagy csak egy szignifikánsabb összeg felett. A helyi bankok úgy tűnik a Maestro kártyát preferálják és az minősül bankkártyának. Ez igaz az élelmiszerboltokra, éjjel-nappalikra, pékségekre és sok étteremre, plusz ha automatából vennénk vonatjegyet. Wachauban pedig a kis helyi vonatra helyben a kalauznál lehet jegyet venni.Ezért az automata nem is dobja ki opcióként, ha előre szeretnénk megvásárolni.

Búcsút intettünk Wachaunak és visszarobogtunk Bécsbe. A kalauz bácsi ugyanaz volt, aki előző nap odafelé és aki ránk nézett és gyerekjegyet fizettetett velünk, nem teljes árut. Visszafelé nem kért semmit, csak mosolygott és intett.

Letettük a csomagokat a barátnőm lakásán, mert ugyan nekem csak egy kézitáskám volt, amiben bőven elfért a váltás fehérneműm egy váltás póló és az az egy krém amit használok, de a másik két dalos pacsirta gurulós bőrönddel indult neki, minden lehetséges szcenárióra felkészülve rángatták végig a macskakövön. Vagy ha már Ők elfáradtak, akkor na ki? Talált, én.

És mivel nem hazudtolhatjuk meg a női mivoltunk, két órás "korzózásra" indultunk a belvárosba, nehogy kimaradjon a felesleges költekezés és egymás dícsérete és rábeszélése az új szerzeményre. De mivel már egyikünk sem csitri és ellent tudunk állni a marketing csapdák nagy részének, viszonylag olcsón és környezettudatosan megúsztuk. Mindhárman úgyis szívesebben költjük a nyaralásra szánt pénzünket étel-ital-dínom-dánomra.

Ha már nem csak borjú bécsit és főtt marhahúst kívánsz, több jó opció is van város szerte, de mi ebbe a spanyol éttermbe járunk vissza-Bodega Marques. Halas vacsira pedig ez az egyik kedvencem a Naschmarkton-Umar fisch.

Kicsíptük magunkat, és megkóstoltuk a menün szereplő finomságok nagy részét, öblögettünk hozzá és a kissé nehézkes angol kártyás fizetés után rábeszéltem a csajokat egy kis esti sétára, persze nem céltalanul. A Mendez bárt már a legutóbbi alkalommal is ki akartam próbálni. A hely eleje inkább egy kávézó, étterem. De ha kíváncsi vagy és szereted a Speakeasy bárok hangulatát, akkor menj beljebb, még hátrébb és a függöny mögött már biztosan a legjobb helyen vagy. A koktélok és rövid italok választéka és minősége, ami miatt népszerű lett a hely, a bártenderek képzettek és kreatívak, kérésre ajánlanak és az ízlésednek megfelelő ital kerül majd eléd. Az ambiansz már csak hab a tortán. Nem meglepő módon pedig nem is csak egy kedves és rátermett magyar bártenderrel találkozni. Két koktél után már épp kezdünk elfáradni, de ha a bártender invitál, hogy zárás előtt nem sokkal még igyunk vele, a ház ajándéka, azt udvariatlanság lenne visszautasítani. Köszönjük még egyszer.

A másnap már megint hamar jött, felkelés, kávé és egyikünk kifejezett kérésére reggeli a Palmen hausban. Első blikkre nekem giccsparádénak tűnt, de foglaltunk asztalt előre és kellemes meglepetés volt a hely vasárnap délelőtti hangulata a szép pálmákkal és páfrányokkal és az impozáns belső térrel. A reggeli kifejezetten finom volt és nem éreztem feszélyezve magam, bár látszik, hogy a turistákat is vonzza. Természetesen reggelire is több opció van városszerte, a piac is isteni, vagy az egyszerűség kedvéért ha az ember bevásárol ezt-azt frissen és kitelepszik a parkba.

A búcsúzkodás után, egyedül hagytuk bécsi barátnőnket, hogy kipihenhessen minket egy kicsit, mielőtt a lánya, férje és anyósa megérkeznek. Ahhoz képest az én egy órás késéssel induló járatom Londonba igazi wellnessnek tűnt.