Napsütötte London

Napsütötte London

Azurro, Szardínián

2018. szeptember 22. - UTLS

„Azurro, magyarul azt jelenti mindig kék fent az ég...”, na ez pont az a dal, amitől az agyam a fülemen folyik ki.

Viszont Szardínián járva igazat kell adnom, a tenger mindenhol azúr kék és olyan tiszta, hogy mikor hajóval már a mély vizeken járunk, látni az alján a sziklákat és halakat. Olaszország mindig is a szívem csücske marad, bárhová látogattam eddig, otthon éreztem magam. Pedig véleményem szerint az olaszok elég körülményesek, mégis, ha sikerül a kézzel-lábbal kontakt akkor igazán tudom őket kedvelni.

Úgy terveztük, hogy ezúttal csak pihenünk majd, ami alatt azt értjük, hogy reggel irány a fehér, finom szemcsés, homokos part, és este maximum egy vacsira megyünk be a közeli városba, Algheroba.

Szállást a barátainknál kaptunk. Mikor behunyom a szemem és egy mediterrán házikóba barangolok, akkor ilyet képzelek el. Az olivás közepén, nagy tornácos, hangulatos, színes és a szőlők között átsüt a nap, melengeti az arcom. Romantikus álom, de a barátaink háza tényleg ilyen. sardegna_background.jpg

A kis bérelt autónkkal bekanyarodva, azonnal meleg fogadtatásban van részünk. Rozi, az évekkel ezelőtt befogadott kutyus- aki, amúgy a két birtokkal lejjebb élő „Birkás Tonyó” kutyája- farkcsóválva jön elénk és követeli a simit. Közben a kabócák őrjöngenek a fűben, amiknek a hangjától azonnal nyaraló üzemmódba váltok. Finom, helyi borral öblítünk és kapcsolunk ki, itt szabad egy pohárral, attól még vezethetsz. Egyébként is láttad már, hogy vezetnek az olaszok?

Mondanom sem kell, hogy már első nap aktív napot csaptunk, mikor megtudtuk, hogy egy-másfél órányi kocsikázásra kajakozni lehet ott, ahol a folyó a tengerbe torkollik, Valledoriánál. kajak.jpg

Széllel szemben nehéz, szóval inkább a torkolattól felfelé eveztünk, végig a folyón. Rengeteg előttünk átugró hallal és a folyónál legelésző marhákkal találkoztunk, emberekkel nem. Nem bántuk. A kb. 2 órás túránk után, elkirándultunk a közeli Castelsardoba, ahol az óváros a hegy tetején van. A kilátás megéri a caplatást.castelsardo.jpg

Visszafelé, a tengerparti úton érdemes kocsikázni, a túloldalon Korzika látszik, ahol évekkel ezelőtt szuper 2 hetet csaptunk, sátorral és felfújható matraccal felszerelkezve. Ott aludtunk, ahol volt sátor hely és bejártuk a szigetet.

Ami Londonban nekem igazán hiányzik nyáron, azok a meleg nyári esték, amikor egy sortban és szandálban ücsöröghetek a szabad ég alatt, és közben éjszakába nyúlóan trécselhetünk a barátainkkal, vagy csak kettesben, egymással. Itt viszont, a tornácon, a vacsora után -amihez egy-két alapanyagért csak a hátsó veteményesig kell sétálni- élvezem a nyári estét, a lábamnál Rozi fekszik és fülel, mert az olivás végében vaddisznók kotorják a földet.

Szerda reggelenként nyitva a szabadtéri piac, ahol van minden, mint a búcsúban, de főként zöldség, gyümölcs és ruha, bizsu. A tornácon, kockás terítős reggeli, azután megnézzük, mit találunk.aubergine_and_toamato.jpg

Délutáni programként érdemes megnézni a Capo Cacciát, de sok és meredek a lépcső le és fel, ha nem bírod, akkor hajóval érdemes menni. Kis hajót lehet bérelni, nem kell hozzá engedély, és a sziget legszebb szegletei tárulnak eléd, arról nem beszélve, hogy bitang jó fejeseket és bombákat lehet ugrani a átlátszó, tiszta tengerbe. Az uram belógatta a pecabotot is, hátha.sardegna_blue_water.jpg

Nem lett belőle vacsi, de az éttermek isteni tengeri halakat és herkentyűket kínálnak. Egyik kedvenc a Macchiavello, a városfalon. A kétszemélyes, celofánban összefőzött házi tészta, rákkal, polippal, kagylóval, paradicsommal és fokhagymával, azonnal belobbantja az ember összes ízlelő bimbóját, két pofára, és maszatolva. Másik kedvenc a La Bifora, ez már hajaz a fine diningra de egyszerűbb keretek közé szorítva.

Egyik reggel, mikor elszántan és makacsul csak a parton döglésnek szenteltük a napot, reggelire focacciat ettünk a Bar Milese-ben. A helyiek által is kedvelt bárban friss focacciás szendvicseket és korrekt kávét lehet kapni. Ha elvitelre kéred, akkor először a pénztárnál kell fizetni és a blokkal kérni a szendvicset.

Hurrá, eljutottunk a strandra. Fehér homok, tisztaság, és így szeptemberben sem parkolóhelyet, sem pedig törölköző helyet nem kell vadászni. A Pineta strandtól kissé odébb a Chalet nevű bár mögött ingyenes és nagy parkoló van. Szemben pedig, a kis hídon át lehet lejutni a partra. A látvány nem utolsó. szardinia_strand.jpg

Persze még a kocsiban bekentem magam, aminek semmi értelme, mert az első dolgom, hogy bevetem magam a tengerbe. És ha nem muszáj, egy jó darabig ki sem jövök. Labda, ütögető játék és el vagyok mint a befőtt. Nap végén, mikor a strandolók nagy része már összepakolászik, előmerészkednek a kis halak és a lábunk körül nyüzsögnek, ahol a talpunk alatt felkavarjuk a homokot. Ezzel a látvánnyal is elálldogálok a vízben bármeddig és követem őket, ők pedig engem. A hajam sós marad, a talpam pedig csupa homok.(egész nyaralás alatt)

A Chalet-ban jó az ebéd, de fel kell öltözni, mert ez nem egy parti bár, hanem rendes kis pizzéria. A falra ragasztva egy poszter, amin emberek lovagolnak egy öbölben a tengerparton. Hm. Rég ültem már lovon és elég nyálasnak tűnik, de nagyon szeretném kipróbálni. Lefotózom és küldöm is az emailt, hogy lefoglaljam másnapra. Kissé akadozik a kommunikáció, de végül dűlőre jutunk és másnap már egy szép farmon találjuk magunkat, ahol két barátságos olasz pasi fogad és konyhanyelven, angolul mindent elmagyaráznak, amit tudni kell, mielőtt elindulunk. A túra este 6-tól, 2 óra hosszú. Átvágunk a fenyves erdőn, itt-ott be kell húznunk a fejünket, és néha megállunk, mikor a lovakra rátör a szükség. Nagyjából 40 perc erdőjárás után már hallom morajlani a tengert. És ott van előttünk, egy meseszép öböl. Fel a kis sziklás dombra, majd le, és már gázolunk is a vízbe Doctor és én. Felemelő érzés, szóval nyálas, vagy nem, mindenképp megéri. pacigolas.jpg

Persze, ahogy a fotókon látni és néhány videón, ahol a nők apró felsőkben, hosszú kendőben a derekukon lovagolnak a naplementébe, és a hajukat fújja a szél, hát én nem így nézek ki. A sisak amit kaptam kissé szoros és nyomja a fejem, inkább hosszú nadrág és egy lenvászon ing mellett döntöttem és a lovak által felvert portól mindenemet vastag homokréteg és kosz borítja. Én mégis így vagyok a legboldogabb. Mire visszaérünk, már sötétedik és gyönyörű rózsaszín az ég a puszta felett.naplemente.jpg

Az utolsó napunkon újra bejárjuk Alghero utcáit. Sok a katalán utalás. Utca nevek, bárok, és az idős emberek Bom Dia-val köszöntik egymást. Európa ilyen, a történelem során a sok év alatt szétszóródtak az emberek és itt sokan katalánnak vallják magukat. Állítólag Szardínián élnek átlagban a legtovább az emberek és ezt bizonyítandó, a város utcáin, kinagyított fotókon a sziget legidősebb, máig aktív lakosai (102-106 évesek és még biciklivel járnak, bort készítenek) hirdetik, hogy bizony így is lehet...szardinia_bruno.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://napsutottelondon.blog.hu/api/trackback/id/tr8014255639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása