Hátra dőlök a székemen és megpróbálok feltűnés nélkül kicsit lazítani az övemen. Közben a férjem arcát nézem és hallgatom, amit mesél, bár sok mindent nem fogok fel belőle. A vér ugyanis az agyamból épp a gyomromba áramlik, hogy ott segítsen ahol tud. Belekortyolok a vörösborba és ízlelgetem. Nem…

    Minden kozmopolita nagyváros betemet, elúszol az időddel és mindig jönnek a kifogások, hogy mire, miért nincs elég. Velem gyakran megesik és emlékeztetnem kell magam, hogy a pörgésben és a bedaráló életmódban megtaláljam még azt a pár percet vagy órát amikor csak figyelek. Magamra, másokra, akár…