Tavasz elején, az irodában ülve, kinéztem a városra az esőáztatta ablakokon keresztül. Egész Londonra szürke és depresszív homály ült. Nagyon elegem volt már a hosszúra nyúlt télből és hiányoztak a barátaim. Így jött a gondolat, mit is csinálnék most legszívesebben? Régebben, kb. 10 évvel ezelőtt, imádtam fesztiválozni, sátorral felszerelkezve betonoztam be magam a különböző hazai zenei megmozdulásokba. Azután ez elmaradt. Miért is? Google, keresés. Milyen fesztiválok lesznek a nyáron Magyarországon? Rengeteg új lett, mióta elköltöztem, lehet mazsolázni.

Végül elkezdtem átbogarászni a Fishing on Orfű weblapját. Június, ideális környezetben, alternatív rock bandákkal, sokukat ismerem, sokukat pedig nem. Helyi termelők települnek ki borral, sörrel, és jó kajákkal. Az ár nagyon barátinak tűnt, pláne összevetve a nagyobb és nemzetközi nagyágyúkat felsorakoztató fesztiválokkal. Nekem valónak tűnik, közvetlennek, és a zenéről szól.

Telefonáltam kettőt, akadt is partner, aki szívesen csatlakozott. Megvettem a jegyeket, elkezdtem szállás után nézni. Haha. Áprilisban? Persze a közelben már semmi esélyünk nem volt, így Pécsre toltam ki a keresést. Volt szállás, jó helyen, a sátrazáshoz már talán úgyis öreg vagyok..

Pár héttel később kidobták a teljes műsort, napi bontásban és amellett, hogy kíváncsian vártam a számomra új bandákat, megörültem, hogy sok régi kedvencem is fellép.

Aztán elérkezett a Június, pakolás, munka után repülés Budapestre. Másnap reggel kocsiba be, és irány az M6-os azután pár száz kilométer után a 6-os út. A szállásunk jó messze volt, de a FOO indított fesztiválbusz járatot Pécs és Orfű között, olcsó, kényelmes, gyors. Bár a szerpentin kissé meggyötri a gyomrot. Hamar érkeztünk, a kempingben még aludtak, aki nem, az a tóban hűsölt. Körbejártuk kicsit a terepet, mi-merre? És felszerelkeztünk egy hosszú lépéssel. Ekkor kezdett a Quimby hangolni, próbálni. Mint oly sokunknak hölgyeim (és uraim) gimiben nekem is beleremegett a térdem Kiss Tibi hangjába. Na, az az érzés nem múlik el, káromkodott pár sort, eljátszott pár akkordot és újra 18 voltam. De nem álltam ott bociszemekkel sokáig, mert folyt rólunk a víz a 35 fokban. Le a tóhoz, pihi, nap, és ismerkedés. Jó arc volt mindenki akibe belebotlottunk, vagy akin átestünk, a közönség nem csak tizen és huszonévesekből áll, így a ’fíling’ is más, mint anno. Ja, nem én is idősebb lettem, lehet azért más.

6 körül már újra a kempingben, fröccsel a kézben balanszíroztam a nagy színpad felé. Anna és a Barbiek. Pásztor Anna egy igazi dög, a szó legjobb értelmében. Dögös, energikus és valami fantasztikus őserővel uralja a színpadot. Nem ismerem személyesen, de úgy képzelem, Ő az élet többi területén is ilyen. A koncert felpörgetett, jöhet a következő. Megjegyzés: a nagy színpad előtti terület lejtős, így mindent látni, még az én 163 centis magasságommal sem indulok akkora hátrányból.

Quimby. Régi kedvenc, a fiúk még mindig hozzák a színvonalat. A zúzósabb számaikat jobban szeretem élőben, jó látni, ahogy néha elszállnak a színpadon. Persze, ha lámpást kell gyújtani, hát jöjjenek a fényevők. Livius foghíjas előadása már talán a Kutya vacsorája, az elmulasztott fröccstúrával együtt. (a fellépés előtt kihúzták a fogát, így távol maradt a másnapi fröccstúrától) Dódi Úr pedig a régi, nekem Dr Frankenstein.

Szünet, kaja, faszénen sült egész pisztráng, pirított fokhagymás kenyérrel. Újabb fröccs és irány vissza a Budapest Bárra. Imádnivaló és profi az egész banda. Átmozgattak, pedig a végén már a pokrócunkon félig fekve járt a lábunk az ütemre.

Éjjel 2, fesztiválbusz, már csak állóhely volt. A szerpentinen lefelé? Megúsztuk anélkül, hogy bárkinek az ölébe rókáztunk volna. Bedőltünk az ágyba és fel sem keltünk másnap délután fél 3ig.

A reggeli helyett azonnal ebéd, mire kijöttünk az eső is elállt, mire Orfűre értünk, kocsival-hála az unokatesómnak és párjának, aki ezúttal a komfortot választotta pia helyett-a Nap is kisütött.

Pálinka, fröccs, színpadon a Konyha. Eddig számomra ismeretlen banda, de innentől szívesen hallgatom a számaikat. Lócziék befejezték a ’performanszt’ a nagy színpadon, kezdődik a Véletlen Trió előadása, erdőbe be, végig az ösvényen, a jurta szerű sátorig. A Tűzhöz közel találó kifejezés, leszámítva, hogy mi túl későn csatlakoztunk be, így a ’tűzhöz’ nem hogy közel, de fényévekre estünk.

Hiperkarmára vissza, pulcsiban, gumicsizmában néztük az óriás eséseket a sárba, a színpadhoz igyekvők között. Egy-kettő megért volna egy Youtube videót.

Robi, jó a zenéd, de mi van az általános iskolai osztálytársakkal? Na meg a tanároddal, aki ellened szövetkezve közösített ki? Miegymás, duma, újra zene, tombolás, de terápiát javaslok.

Péterfy Bori előtt Balkán konyha, vacogás a padon. Amíg a barátnőmet vártam, találtam helyet, egy csapat srác mellett, akik még egy csapat srácot vártak. Csevegés, ökörködés, piásan nagyon frappánsan udvaroltak. Majd jött a társaságuk aggódó tagja.- Így hogy férünk el, ki vagyok én..bár nem bánja, maradhatok. -Ők többen lesznek nemsokára, hova üljünk? Mire megkértem: -Ne ciripelj Kistücsök, megoldjuk. Ez kiszakadt, elkezdtem röhögni, Ők is, a srác lehuppant és onnantól nem nyafogott tovább. Barátnőm megérkezett az óriási tintahalas, hagymás és ki tudja még milyen cipóval. Befaltuk, átmelegített kicsit amire a pálinka nem volt képes. Lehet keveset ittunk belőle.

Hazafelé újra kocsi, egészen a szállásig. Köszönjük, Dávid.

Összegezve, rég voltam fesztiválon, de a FOO-ra biztosan visszatérek jövőre is. Színvonalas, közvetlen, újra tinilány voltam és pár napra mentes minden felnőtt felelősségtől. A bandákon is érezhető, hogy szeretnek ebben részt venni, bírják a közönséget. A fiatalabb, kevésbé ismert együttesek pedig lehetőséget kapnak.

Külön öröm, hogy van szelektív hulladékgyűjtő, napelemes zuhany, az este végére is viszonylag tiszta WC. Na igen, ami ebben a korban már komforttal tölt el.

Tapasztalat pedig, hogy a szállást azonnal le kell foglalni, mi épp hogy találtunk egyet Júniusra,12 apartmant hívtam fel, mire az utolsó szólt, hogy visszahív, mert lehet lesz egy szabad.

Lett. Foglaltuk. Bocs.

Fishing On Orfű, jövőre ugyanott, csak már nagyobb bandát viszek, lelkesítő beszámolómra ráharaptak, gyereket passzolják a nagyszülőknek, én a kutyáimat gondoskodó kezekbe adom és tombolunk pár napig. Én biztosan.