Az utolsó simításokat végzem, ellenőrzöm, hogy minden rendben lesz e a holnapi önkéntes napra. Helyszín rendben, önkéntesek listája és elérhetősége kinyomtatva, jelenléti ívek meg vannak, az önkéntesek reggelije és ebédje elintézve (az étel allergiákra és diétákra tekintettel), kivetítő, IT szakember, levélpapír, filcek, tollak, ajándékok, postázás leszervezve. Belépők, wi-fi jelszó kipipálva.

Sok önkéntes napon vettem már részt, itt Londonban, de ez az első, aminek a szervezésére felkértek. Kicsit izgulok, hogy mindenki megjelenjen és flottul menjen a nap, de főként azért, hogy a gyerekek listájáról, amit a jótékony szervezettől kaptunk, mindenkinek tudjuk teljesíteni a kívánalmait egy nap alatt.

Szakad az eső, így kivételesen örülök, hogy most nem szabadtéri, fizikai munkára jelentkeztem, mint előtte mindig. Itt Angliában a jótékonykodás és az önkéntesség nagyon megy. Ha Te nem keresed a lehetőséget, az megtalál. Mindenhol hirdetnek valamit, ahol önkéntesként kétkezi munkával vagy akár a tudásoddal segíteni tudsz. Persze jelen van a pénzbeli segítségnyújtás is, mikor kisebb-nagyobb (egyéni lehetőségekhez mérten) összegekkel tudsz támogatni egy általad választott szervezetet. Én havi rendszerességgel egyre tettem le a voksom. Ha irodai munkát végzel, akkor évente kétszer kapod az email emlékeztetőket, hogy ideje segíteni másoknak, és mellékelnek egy listát, jelenleg hova keresnek embereket és leírják mi a feladat és mennyi idődet venné igénybe. Így Te választhatod ki, melyik áll hozzád legközelebb és melyiket tudod az amúgy rohanó életmódod mellett bevállalni. A cégek által felajánlott önkéntes napok legtöbbször péntekre esnek és nem kell őket sem ledolgozni, amiért kiesel egy napra a munkádból, sem pedig szabadságnak kivenni. Munkanapnak kezelik, csak épp máshol teljesítesz és pont.

Csak, hogy párat említsek a kedvenceim közül – ugyanis abszolút élvezhetők ezek a napok, legtöbbször jó csapat verbuválódik össze- a tavalyi állatmenhely a város szívében. Nem is tudtam erről a helyről, azután szembe jött velem egy emailben. A Kentish Town Farm főként mentett haszon állatoknak ad otthont, orvosi ellátással, táplálással és simogatásokkal. Kecskék, szabadon grasszáló libák, legelésző lovak, szamarak, és Margie, aki az egyik legkövérebb és legcukibb malac akit valaha láttam (mindkét szemére vak), imádja, ha bemászol hozzá és a hasát vakarászod, de előtte azért megszaglász, hogy feltérképezzen. A feladatod ott helyben, a reggeli gyülekezőn osztják ki és lehet jelentkezni, ki melyik csapatban lapátol, ás, épít, javít.

Én abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy ennek a jófej kecskegidának és bájos bajtársainak építhettem megfelelő sziklafalat, ahol kedvükre bukdácsolhatnak.

Kemény fizikai meló, megtisztítani a terepet, azután szikla tömböket emelni, pakolni és talicskázni. De a nap végére az eső és a sáros, csúszós domboldal ellenére készen lettünk vele. Azért ha leálltunk a kecskék jöttek nógatni és az orrukkal böködték a lábunkat, hogy ne lazsáljunk sokat.

Másik kedvencem, mikor egy szegényebb környék iskolájának raktuk rendbe az udvarát és építettünk veteményest, ahol a gyerekek megtanulhatják a zöldségek, saláták nevét, és saját maguk gondozhatják tovább a kis kertet. A menzán pedig a frissen szedett, génkezelt mentes zöldeket, pirosokat, lilákat eszik a silány koszt helyett. Az óráik végével Ők is beálltak segíteni.

Vagy, az megvan, amikor egy mocsaras természetvédelmi területen a madaraknak építesz fészekrakó és pihenő helyet, a nap végén pedig a vidrákat eteted?

Emellett gyakran keresnek segítséget idősek otthonába, közösségi konyhákra és más iskolai karbantartási munkákra. Kerítést építhetsz, felolvashatsz az idősebb, család nélkül maradt embereknek.

Apropó, remek társasjátékokat és sakkpartikat lehet velük csapni miközben a régi idők sztorijait hallgatod. Tudom, azt a Nagyszülőktől és Anyádéktól is kapod, de itt az a különbség, hogy ők másnak nem tudják elmondani és nagyra becsülik a társaságot. Remek humorral vannak megáldva, unatkozni nem fogsz.

Visszatérve a mai napra. Elkezdenek szállingózni a feliratkozott önkéntesek, teával, kávéval kínálom őket, hogy több kedvük és energiájuk legyen elkezdeni a napot, majd gyors jelenléti ív, és egy tűzvédelmi info után (merre kell majd menekülni és hova, bár reméljük megmarad a frissen festett hajunk és tökéletesre szedett szemöldökünk, vagy épp bajuszunk) belecsapunk a lecsóba.

A PostPal nevű szervezet, akikkel ma együtt dolgozunk, súlyos beteg gyerekeknek segít és azok testvéreinek, hogy, akár csak egy napra is, de elfelejtsék, betegek. 60 gyerkőc szerepel a mai listán, keresztnévvel, életkorral és a betegségük leírásával. Emellett mindenkihez kaptunk személyes leírást is arról, ki mit szeret, mi a hobbija és esetleg kiért-miért rajong. 4 – 15 éves korig sok különböző személyiséggel megáldott kis emberről fogunk ma a magunk módján gondoskodni. Egy szabály van, a betegségüket nem szabad említeni, és nem köszönhetünk el tőlük úgy, hogy „Jobbulást” stb. Tudják ők jól a helyzetüket, nekünk az a dolgunk, hogy kicsit felvidítsuk őket. A testvéreiket pedig azért, mert a szülők bármennyire igyekeznek a figyelmüket megosztani, ha a kórházban töltik az idejük nagy részét, a másik gyerkőc még inkább igényli a figyelmet és törődést. Szóval személyre szólóan nekik is egyenként írunk, ajándékokat küldünk és ha szeretnénk, a lap aljára odaírhatjuk az email címünket, ha szeretne bármelyikük tovább levelezni. Mindenkihez postafiók címet kapunk külön, és már körmöljük is a leveleket. Kreatívkodunk, rajzolunk, színes, csillámos filceket használunk, a nem látóknak és olvasni még nem tudóknak a szülők olvassák majd fel a sorainkat. Ajándékok garmadát próbáljuk beszuszakolni minden kis csomagba, odafigyelve kinek, mit küldünk.

     Testvér: Maya, 5 és fél éves. Odavan a sellőkért és a kishableány sztorikért.

    „Drága Maya,

     Sok mindent sajnos nem tudok a sellőkről, mivel ott, ahonnan én jöttem sem tenger, sem óceán nincs. Ha jól tudom, Ők ott laknak. De láttam a Kishableány című mesét és imádtam. A legenda viszont úgy szól, hogy a tengeren hosszú hónapokig hánykolódó tengerészek látták a sellőket és sziréneket először és ők számoltak be a történeteikkel róluk. Megigézte őket a gyönyörű hajuk és a hangjuk. Manapság ki tudja, lehet a hableányok köztünk élnek és nem is sejtjük. Te mit gondolsz? Küldtem Neked 5 darab gyűrűt, mindegyik más színben pompázik, ahogyan a sellők is. Ha vannak olyan barátaid, akikkel minden titkotokat megosztjátok egymással, oszd szét a gyűrűket és legyetek Ti a titkos sellő társaság. Ha pedig arra vágytok és végül asztronautákká, balett táncosokká vagy bármi mássá szeretnétek felnőni, csak hinnetek kell, ha tesztek is érte egyszer valóra válnak..”

Itt nincs kedvenc, ugyanannyi figyelemmel görnyedünk minden levélpapír felé és hol sírunk, hol nevetünk. A nap végén felgyülemlett kupacban pedig ott van szívünk-lelkünk, a postázóból érkező fiúk pedig viszik a csomagjainkat, hogy valahol örömet szerezzenek.