A ház falai visszaverik a macskaköveken pattogó labda zaját. A téren kellemes zsezsgés van, kicsit belefeledkezem, miközben a méregerős kávémat hörpintem fel a kávézó teraszán. A Raval, sikátoros utcáiról csatangoltam be ide, miután megebédeltem a Boqueria piacon. Barcelona szerelemváros. Nekem az. Minden évben visszajövök, ha szerencsém van, akár többször is.

Van valami ebben a katalán városban, ami miatt csapot-papot hátra hagynék és költöznék, amint valami munka adódik. Bármilyen, ha megélnék itt belőle. Eltekintve a rengeteg turistától (habár én is az vagyok) a Gothic negyedben és a Ramblán hömpölygő tömegtől, otthon érzem magam. A sugárutak hasonlóak, mint Budapesten, azzal a különbséggel, hogy itt szépen karban tartott házak, és pálmafák szegélyezik. Helyes kávézók, tapas bárok és jobbnál jobb kis butikok széltében és hosszában.

A Gracia az egyik kedvenc részem, szeretek elveszni a labirintus szerű utcákban, nézni a házakat, embereket, minden látogatásomkor felfedezni valami újat.

Ha végeznék a munkával, valószínűleg a tengerpart felé venném az irányt a kutyáimmal, és útközben megállnék a trendi, de annál jobb MakaMaka bárnál, hogy harapjak valamit és a hosszú nap után kicsit ellazuljak a bohókás koktéljuktól. Azután hosszú séta a parton, természetesen suttyomban engedném, hogy a blökik belenyargaljanak a vízbe, azután, ha tehetem én is utánuk vetném magam.

Visszafelé megállnék és leülnék egy tiramisura a Vicino bárnál, mielőtt később elmennék vacsizni.

Ha egyszerű, és nagy választékú tapasra vágyom, irány a Blai a Montjuic lábánál. Ez az utca tele van a helyiek által is kedvelt sörözőkkel és falodákkal, amik ráadásul baráti áron adnak minden földi jót. Két kedvencem a Blai 9 és a Tasqueta. De érdemes helyről helyre járni, enni egy-két pinchot mindenhol. Cava-val vagy sörrel öblíteni.

Aki türelmes, és késői kosztolásra vágyik, az bátran próbálkozzon a Cervesería Catalana bárral a Carrer de Mallorcán, központibb helyen van, a Rambla Catalunya-ról egy sarokra. Ez is népszerű, a helyi arcok is szívesen vacsoráznak itt, de főszezonban és sokszor azon kívül is, minimum egy óra mire az ember asztalhoz jut. Be kell sétálni a hostesshez, aki felveszi a nevet és hogy hány főre kérik az asztalt, azután megmondja, mennyi idő, mire le tud ültetni. Addig érdemes meginni máshol egy pohár bort, vagy csak andalogni és a beígért idő előtt úgy 10 perccel visszaérni és figyelni, halljuk e nevünket.

A Graciában is sok ígéretes hely van estére, viszont a két helyi barátunk ebben többet tud segíteni. A Bounce Around Barcelona csapata városnéző bringatúrákat szervez, tapas vacsikkal egybekötve. Vagy akár nélkül. Több opciót kínálnak és vagány, informatív pár órában lesz részetek. Sok érdekes infót elmondanak nevezetességekről, és bringával gyorsabban be lehet járni a „kötelezőket”. Keressétek őket bátran itt.

Ha csak pár napom van, akkor egyik reggel biztosan a régi, és kissé divatjamúlt, de ikonikus Mauriban reggelizem. A berendezést megtartották olyannak, amilyen 100 évvel ezelőtt is volt, a pékáruik és szendvicseik pedig nagyon finomak. Érdemes körbenézni kifelé menet, a torta költeményeik megmosolyogtatnak.

A Boqueria piacon jó szívvel ajánlom a Pinochot. Ebédre érdemes dél körül érkezni, hogy legyen még hely a pár férőhelyes pultnál és hogy ne fogyjanak ki a finomságokból.

Ha a szálláson van felszerelt konyha, akkor a gyönyörűen felújított Sant Antoni piacon mindent be lehet szerezni egy jó koszthoz, de majdnem minden kerületnek saját piaca van, csordultig felszerelve friss áruval.

Miután felfaltuk Barcelonát, a Tibidabóra felgyalogolva (kirándulva, caplatva) vagy a fogaskerekűre felpattanva, gyönyörű kilátás fogad majd minket. Legutóbb, a vidámparkhoz érkeztünk, és a fölé tornyosuló templomban a pap bácsi lifttel felvitt Jézushoz (szobor), mindezt tette 3 Euróért. Giccsnek hangzik, de a kilátás még szebb, mint a vidámparktól, mert rálátni a hegyi erdőre.

Ha Anyukámat hoznám ide, a frász kerülgetné, a tériszonyát legalábbis biztosan. Pedig lefelé bandukolva a fogaskerekűhöz(amire elég a normál vonaljegy) belefutottunk pár vaddisznó bébibe, ami egészen addig oltári cuki volt, amíg nem kapcsoltunk, hogy ideje menni, mert ha a picik itt vannak, akkor a mama sem lehet messze. Tipp: közlekedik menetrendszerinti busz a fogaskerekű megállójától a vidámparkig és vissza, de lefelé nem para a táv, kivéve, ha a Barcelona táblát követed, mint mi és naplementekor rájössz, hogy az autópályára gyalogolsz, majd siethetsz vissza,hegymenetben 40 percet, mert ennyi idő kellett, hogy rágyere, rossz irányba fordultál még az elején. Szóval keresd a járdát és nem lesz gond.

Ha pedig a fentebb említett tériszony folytán kihagyod a kilátást, vagy bátran megcsináltad és még a templomba is felmentél, az idegeidet a Born sík terepén tudod megnyugtatni egy finom és különleges sütivel a Bubóban, és/vagy egy igazán jó koktéllal, a helyi menő bárban, Marlowe.

A Boca Chicában pedig díjnyertes a GinTonic, mi sem hittük, amíg ki nem próbáltuk. De ez nem pénztárca kímélő hely, különleges alkalmakra, koccintásra ajánlom, vagy ha el kell bűvölni szívünk választottját.

Barcelonát átjárja az élet, a kultúra és igen erős a nemzeti öntudatuk. És mit hagytam még ki? Rengeteg mindent, mert napokig tudnám sorolni hol és mit érdemes, bulikát a parton, flamenco előadást, de az utcán bárhol bele lehet futni egy jó gitárszólóba. Ha pedig foci, irány a Camp Nou, imádtam a Valencia-Barcelona meccset! Csak így tovább, egyszer úgy érkezem, hogy a hátamon cipelem az életem és áthelyezem a bázisom ide, Katalónia szívébe.