Lentről beszűrődik a fény a hálószobába, a lépcsőfordulónál lévő ablakból. Kutya meleg van, és kisebb nyáltócsa jelzi, hogy megint elaludtam az éjjeli szolgálat közben. Bezzeg Boni lelkiismeretfurdalás nélkül húzza a lóbőrt és füle botját sem mozdítja. Lassan körbe kémlelek a szobában, de senki nem vette észre a mulasztásom. Jól aludtam. Kétlábú szüleim nem horkoltak és nem is forgolódtak túl sokat az éjjel. Ásítás közben nyújtózom egy nagyot, azután feltápászkodom, egyik láb, másik láb, harmadik, negyedik..eddig meg is volnánk. Megszaglászom Bonit, hátha felkel. A fél szeme már nyitva is, lelkesen csóválom a farkam, hátha a mai reggel lesz ,A Reggel’, amikor Ő ébreszti a Kétlábúakat. Nem nyert, egy finom, tegnapi húspástétomos szájszagú ásítás után, már újra szuszog. Erről eszembe jut, hogy éhes vagyok. Kaja. Husi. Hal. Sajt. Akár egy jutifali is megteszi, csak gyorsan. Na, ébresztés idő. Először jön a szugera, csak finoman, nehogy azt érezzék túl tolakodó vagyok. Így odabattyogok az ágyuk mellé és ráteszem a fejem. Nem túl közel, épp csak annyira, hogy az orromból kifújt levegő, megrezegtesse a szőrt a fejükön. Közben meredten, pislogás nélkül nézem a hatást, fordulnak egyet és közben kapok egy gyenge simit. Na még egyszer..ezúttal a fejem még közelebb tolom és elkezdek lihegni. Ez az! A reggeli lehelet mindig beválik, biztosan Ők is megéheznek tőle. Már több és technikásabb simit kapok, azután kikecmeregnek az ágyból. Anya elmegy a fürdőbe, mire visszanézek, Apa már egy fél pár zoknit néz meredten, az ágy szélén ülve. Jó jel, innentől ezt már csak 5 percig teszi, azután jön a zokni másik párja. Közben bentről vízcsobogást hallok, zuhany. Fél óra és nagyjából mindenki útrakész. Még Bonira várunk, de már Anya hozza is, naná, hogy ölben. Olyan lusta vagy, nem tudnál legalább egyszer magadtól lejönni? Az ajtóban toporogva jelzem, hogy most már a hólyagom is igen szorít, nem kell az a napszemüveg, úgyis mindig elhagyjátok. Végre, harci díszben feszítünk, én és bájos partnernőm. Hah, de jó, hogy nem én kaptam a rózsaszín hámot.

     Meleg van, kivagyok, de kicsit segít az új frizkóm. Vagy két kilóval könnyebbnek érzem magam, mint múlt héten. Épp időben dobtam le a bundám. Boni is kivan, olyan lassan jön, hogy sosem érünk oda a vízhez. Azt ígérték, ma úszni megyünk, legalábbis én, Bonit legutóbb is úgy kellett kihalászni a hámjánál fogva, miután megpróbált kihalászni egy botot a vízből, csak közben fejjel előre belebucskázott..azután kalimpál, de függőlegesen és szépen lassan merül. Anyám, Ő az egyetlen eb, akit ismerek és nem tud úszni. Mi olyan nehéz abban?

    Egy órával és egy metróval, majd vonatúttal később, már a Temze partján sétálunk.  Isteni a víz, a kacsák rebbennek szét előtted, miközben szemmel tartod a botot vagy labdád, amíg el nem éred. Azután fordulás, és ki a partra, ahol Apa és Anya tapsikol. Nagyon örülnek nekem. Boninak is, pedig Ő csak áll a szélén és kavicsokat halászik ki. Lehet annak örülnek, hogy mot nem esett bele. Azért nagyon csípem a csajszit, igazi karakter és mindig ott van, ha szükségem van rá. Megvéd, pedig Ő a kisebb. Több, mint 7 éve vagyunk tesók, ugyanis ennyi idős vagyok.

Mi ez? Ja, csak Anya, megint kattintgatja azt a fura valamit a kezében, nem szólok, mert úgy látom élvezi, olyan cuki ilyenkor, nem akarom zavarni. Mit csináljak? Maradok. Ülök, Fekszem..ááá egy bot, ez sokkal jobb, mint a másik, fincsi algás. Szeretem a vízi herkentyűket, igazi gourmand vagyok. És az megvan, amikor egy fárasztó labdázás és kirándulás után hazaérsz és a fasírtodra kapsz egy kevés főtt rákpáncélt? Esetleg előtte még egy kis rákfarkat is? Összefutott a számban a nyál, ja nem, csorog. Apa hátizsákjára. Megint Anya. Hova megyünk? Az erdőbe? Nem bánom, imádom a szagát. Hátha találok megint rókagumit, abba belehempergőzöm és én leszek a legvagányabb az utcánkban.

Boni, hallottad ezt? Gyerekzsivaj, és olyan jó szaguk van. Fagyitól ragad a kezük. Hmm.. nagyon fincsi. Boni? Gyere ki Apa lába mögül, már elmentek. Igen, biztos. Nem, nem esznek kutyát. Fagyit esznek, meg vattacukrot. Biztos. Ha találgatnom kéne, akkor szerintem egy macska reinkarnációja vagy. Jajj, ne sértődj meg. Mégis mivel magyarázod, hogy mindig tisztára nyalod a szőröd, a forró radiátorhoz tolod a hátsód, a hal a kedvenc vacsid és nem tudsz úszni, sőt, ha esik, az eresz alatt próbálsz lavírozni. Tényleg? Dán Dog? Dehogy voltál Te Dán Dog..mi az a Dán Dog? Na ne etess. Ó, kaja. Mikor indulunk? Én már elfáradtam. Boni, mennyi van még a sörükből?

    Indulás haza! Vonatra fel, vonatról le, lépcsőn le, metróba le, ölbe fel, mozgólépcsőn le. Felszállunk, utazunk a lehajtható ülések alatt. Ki ez? Meg akarsz simizni? Szuper, ott jó, kicsit balra. Metróról le, ölbe fel, és séta hazáig. De jó egy kicsit ledőlni itthon. Apa már el is kezdd sürgölődni a konyhában és halat érzek, tésztát, isteni szaga van. Mi ez a tányéromban? Boni, látod ezt? Jajj, megint diétás koszt, várjunk csak, érzek valami mást is. Te is érzed? Hű, de finom! Nagyon kellemesen ballanszírozott, és ahogyan ropog a fogam alatt. Tisztára nyaltam a tányérom, megint. Te is jóllaktál?

   Összekucorodunk a kanapén, azután felmegyünk aludni. Nem bánom, remélem nyugis éjjeli szolgálat lesz, mert leragad a szemem. Jó éjt Nektek is, Neked is Boni. Imádom a hétvégét, olyankor mindenki együtt van, egész nap, a kis családom.