Napsütötte London

Szellemírtók, Delik, Art Deco és Graffiti, ez New York

1. rész

2019. március 18. - UTLS

   Nagy kedvencem a sorozatok közül a Mad Men és felfedeztem a Marvellous Mrs Maisel-t is, aminek az első két évadát maratoni gyorsasággal fejeztem be. New York mindig ott volt a bakancslistámon és volt róla egy idealizált képem a sok film és sorozat alapján, ami miatt majd kiugrottam a bőrömből, mikor szülinapi ajándékként repjegyeket kaptam a férjemtől hogy felfedezzem magamnak a várost. Ő kevésbé vágyott elutazni oda és épp ezért nem voltak túlzott elvárásai azzal kapcsolatban, hogy milyen is lesz majd. Előre lelövöm a ’poént’: imádta!
20160511_213625.jpg

Becsekkoltunk, direkt járattal indultunk neki az útnak Londonból én pedig úgy vártam mint egy gyerek, hogy végre lássak mindent. Addig böngésztem és kutattam a neten és különböző portálokon, hogy elég hosszú listám lett arról mit is szeretnék csinálni. Szobát foglaltunk Airbnb-n keresztül, ami szimpinek tűnt és tágasnak, világosnak. Az egyetlen bökkenő az volt, hogy a srácok, akiknél béreltük, nem reagáltak valami gyorsan a feltett kérdésekre, szóval annyit tudtunk, hogy hova kell menni és hogy  Ők otthon füveznek, remélik minket nem zavar. Nem zavar. A 93-ik utca és Lexington sarkán van az épület, ami nekünk tökéletes. Sétatávra a Central Park, és a Hudsont is elérjük anélkül, hogy metrózni kéne. A Kennedy reptérre érkeztünk és kiérve sorban álltunk a transzferért. Már egy ideje ott üdültünk, mikor egy középkorú pasas körbe kérdezte a sorban állókat, hogy nem akarnak e inkább Vele bejutni a városba, 7 embert el tud vinni a furgonjában és az ár is elég jutányos. 3-an már ugrottak is, aztán 4-en és végül mi is. Miért is ne szállnánk be egy idegen furgonjába New Yorkban? Mi baj lehet belőle? Persze senkinek nem ajánlom, de nekünk mázlink volt, mert mindenkit kitett a megadott címen, gyors volt, ismerte az összes kerülőutat, így nagyon simán beértünk a mi megadott címünkre is, Manhattanbe. Végig dumáltuk az utat, és mivel tényleg sokkal olcsóbb volt, mint a taxi vagy előrendelt transzfer, elkértük a névjegyét és megbeszéltük, hogy visszafelé is Vele utazunk a reptérre.

A ház előtt állva, életünkben először New Yorkban, az illatok és szagok keltették fel a figyelmünket. Este 9 felé járt májusban és a forgalom sokkal kisebb volt, mint számítottuk. A közeli, 24 órán át nyitva tartó tisztítóból áradt a frissen mosott és gőzölt ruhák illata, a sarki olasz deliből pedig a pizzáé. Mindez keveredett a város jellegzetes szagaival és én máris imádtam. Becsengettünk, de senki nem nyitott ajtót. Azután üzentem a srácoknak, hogy mi itt állunk, de nincs válasz. 20 perc múlva jelentkeztek és sűrű bocsánatkérések közepette megjelent az egyikük és beengedett, megmutatta a szobánkat azután a közös helyiségeket és megkaptuk a kulcsainkat. A szoba pont úgy nézett ki, mint a fotókon, csak sokkal tágasabb volt és körben hosszú, széles ablakok néztek a Lexington sugárútra. Kulcsra zárható ajtó és ugyan a lakásban mindenhol érezni lehetett a fű szagát, a szobánkban nem volt gáz. Másnap reggel találkoztunk a másik sráccal is. Beszélgetni kezdtünk, ameddig a fürdőre vártunk és kiderült, hogy Eric és Paul nagyon lazák és jófejek. Zenei producerként dolgoztak, javarészt otthonról, így van a lakásban egy kis stúdió is. Meg akarjuk nézni? Még szép! Azután ottragadtunk, Ati játszhatott a gitárokon, kipróbáltuk a dobszerkót és meghallgattunk egy két számot együtt, amit ott vettek fel. Az egész stúdió picit szedett-vedett és poros volt, de a hangulata és a srácok nagyot dobtak rajta.

New York állandóan pezseg és hamar magába szippant. Sokan mondják, hogy sokkoló, mikor odaköltözöl és szembesülsz a megfizethető lakások méretével, a szűk helyekkel és alapvetően az árakkal. Plusz, hogy a munka bedarál. De pár emberrel beszédbe elegyedve kiderül, hogy ez azoknak sokkoló, akik nem tapasztalták ezt máshol és pályakezdőkként New Yorkban élnek. Jó példa erre, hogy ha valaki Londonban kezd, akkor hozzászokik a szűk helyekhez, pici és drága lakásokhoz és a multicégek bedaráló közegéhez és pár évre rá New York éppen hogy tágasabbnak, olcsóbbnak és élhetőbbnek tűnik. Mert már nem egy kezdő fizetésért dolgoznak, edzettebbek és jobban ki tudják élvezni a város adta lehetőségeket. Szóval nézőpont kérdése, ki hol kezd. A legtöbb esetben egy másik országba költözés visszalépéssel kezdődik. És személyes tapasztalatom, hogy rengeteget tanul az ember saját magáról. Mire képes, hogyan tud boldogulni ha kimozdul a komfort zónájából, mennyire nyitott a világ és az új dolgok felé, tud e küzdeni azért, amit el szeretne érni. Önismereti terápiaként is megállja a helyét. 20160509_215546.jpg

New Yorkban megpróbáltunk mindenhová gyalog eljutni, ahová csak lehetett. Gyönyörűszép májusi idő volt, úgyhogy a kötelezővel kezdtük, miután ittunk egy jó kávét és ettünk egy finom croissant, elmentünk a Central Parkba, keresztülvágva a Park Avenue-n. Giccs parádéztunk, megnéztük a kis vitorlásokat a tavon, majd csónakot béreltünk és a teknősök és hattyúk között lavíroztunk több mint egy órán át. Utána kipróbáltunk egy zsidó delit és krémsajtos bagel-t ettünk ebédre, miközben felfedeztük a West Side utcáit. Nekem jobban bejön, mint az East side, valahogy valódibbnak tűnik.20160509_213104.jpg

A Park Avenue környékét napközben a bébiszetterek és kutyasétáltatók lepik el, az egyenruhás portások pedig a csomagokat veszik át és nyitják az ajtókat a ki és besétáló lakóknak, akikre javarészt sofőr vagy a portás által már leintett taxi vár. Szóval ez a rész pont olyan, mint a filmeken.

A MET múzeum előtt egyik sorban taxik a másik sorban pedig az iskolabuszok állnak. Talán ez az egyik leglátogatottabb a sok szuper múzeum közül. Az állandó kiállításokra nem jegyet kell venni, hanem adományt adni. 20160509_215938.jpg

A Grand Central épülete belülről elég impozáns és lehet találni egy két normális helyet ahol be lehet kapni egy gyors ebédet. De azért vannak jobb helyek, ahol meg lehet tömni a hasunkat. Hétköznap is vannak kisebb kaja piacok. Az egyik ilyen a Union Square-nél a Vasaló házzal szemben. Sok opció közül lehet választani, ki hogy szereti. Hússal vagy anélkül, édesen vagy sósan. Innen könnyen elérhető az egyik tetőterasz is, ahonnan szuper kilátás nyílik a városra, és kaja-pia itt is van dögivel. A hallba belépve a lifttel kártya nélkül fel lehet jutni az étterembe és onnan ki a teraszra.

A Times Square nekem nem tetszett, semmi más, csak neon és bóvliárusok egymás hegyén hátán, onnan viszont végig sétálva a Broadwayn -ahol ha lehet egy showt érdemes megnézni- megint normálisabb környékre jutunk. A tetőteraszon iddogálás után, a Smith’s Bárban lyukadtunk ki, mert kívülről szimpi és van hely forgatni. A pulthoz ülve rendeltünk és szóba elegyedtünk a minket kiszolgáló pultossal, Joséval. (A bár már 60 éve része a környékbeliek életének és történt már egy s más itt). Finom koktélokat kevert, segített forgatni és mielőtt kisétáltunk egy cetlire felírta egy másik bár nevét, és a bártendert, akit keressünk. Szerinte Nála jobb koktélokat senki nem kever a városban, és a Village-ben van, nem túl messze. 20160517_133121.jpg

Uccu neki, kicsit már pityókásan betévedtünk menet közben egy harmadik helyre ,Belfry a Union Square-ről lefelé sétálva, ahol kipróbáltuk az uborkás shot-ot (rövidet) és igen jó hangulatban pörögtünk a bárszéken. De már este 11 múlt és nem ettünk túl sok mindent, valami kell, ami felszívja az alkoholt. Lejjebb sétálva az East Village felé a Artichoke nevű pizzéria isteni finom pizzaszeleteket és egész pizzákat árul. A berendezés eklektikus, szóval az ember élvezheti az extra sajtos pizzáját a combfixes karcsú lábú állólámpa mellett. A Village amúgy kiváló, ha az ember Brooklyn és Harlem egyes kerületein kívül részese akar lenni a helyi pezsgésnek. Tele van galériákkal, bárokkal, éttermekkel, és jó mozikkal, mindig történik valami izgalmas.20160510_220817.jpg

20160509_191101.jpg

Apropó, ha valaki annyira szereti a Harry és Sally filmet, amennyire én, annak kötelező ellátogatni a Katz’s Delibe, ami a Village szélén található. Old school, finom pastramis szendvicsekkel és sajttortával. De ide inkább a hangulat miatt érdemes menni, vannak a környéken még zsidó delik, amik szerintem finomabb ételeket kínálnak és ide már kevésbé térnek be a turisták is. Erre egy jó példa a Russ and Daughter’s Cafe. De New York tele van jobbnál jobb delikkel. 20160509_191027.jpg

Visszatérve az aznapi esténkre, hazagyalogoltunk, át a városon, megálltunk a Rockefeller Centernél is és utána hazáig be nem állt a szánk. Éjjel 3-ra ágyba kerültünk és másnap reggel dacára az 6 óra alvásnak , nem éreztem magam fáradtnak.

Napirenden volt a Szellemírtók című filmből a könyvtár és egészen pontosan az a pár polcsor ahol a jelenet forgott, és az épület, amiben Dana lakott. 55 Central Park West. A New York Library nagyon szép és patinás épület kívül és belül egyaránt. El lehet bolyongani az épületben megpihenni, olvasni órákon át. De mi az ominózus polcokat kerestük. Megtaláltuk, úgyhogy lőttünk pár képet ott is. Szabad, csak meg kell kérdezni előtte. 20160510_222447.jpg

20160510_222033.jpg

Délután végig sétáltunk a High Line-on amit ajánlok, mert Chelsea-ből elég messze el lehet jutni, rálátni New Jersey-re és tartogat egy pár meglepetést és a metrók kocsiszínje után véget ér, ahonnan újra Manhattan utcáin sétálva eljutottunk a The New Yorker azután pedig a New York Times épületéig.

Vissza West Village-be egy pár falatra a La Bonbonniere étkezdébe, az 1950es évek stílusában. A hely egyszerű és időtálló, talán valakinek ismerős a Marvellous Mrs Maisel című sorozatból.

A nap végén pedig fáradtan, de ennek a vibráló városnak az energiáját magunkba szívva eljutottunk vissza a Central Park oldalához, hogy az 55 Central Park West épületére feltekintve azt várjuk, mikor bukkan fel Dana, vagy legalább egy a sok híresség közül, akik itt laknak. Az art deco épület 1929 óta magasodik a park felé olyan hírességeknek otthont adva anno, mint Ginger Rogers, Donna Karen vagy Calvin Klein.20160514_232543.jpg

Egy Frozen Hot Chocolate és citromtortacsoda a Serendipity-ben, ami szintén ismerős lehet pár filmből és zuhantunk be az ágyba, hogy másnap legyen erőnk felfedezni Brooklynt is.20160517_135933.jpg

 

Annyi minden van, amit érdemes látni, megnézni, de nem fogok mindenre kitérni, ami alapvető, mint pl. a Empire State Building, vagy a Szabadság szobor (amit személy szerint elég volt látnom a Staten Island-i kompról), Wall Street és a Szeptember 11 emlékére állított emlékmű, ami viszont szinte magába szippant, ahogy az ember belenéz.

De írok majd több helyet, és piacot , amit érdemes meglátogatni, ha jókat szeretnétek enni, inni és nem akarjátok a gatyátokat is rákölteni, mert a repjegy és szállás éppen elég drága így is.

A videonk pedig itt:

A bejegyzés trackback címe:

https://napsutottelondon.blog.hu/api/trackback/id/tr314699348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.